VÉDENCEIM

CSEPP A TENGERBEN

Kedves Kutyabarátok!

Abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy a mi szerepelhetünk az újraforgatott TÜSKEVÁR című filmben. Az én személyem alakítja a filmben szereplő Csikasz, Matula bácsi kutyájának szerepét. Gazdáimmal olyan döntésre jutottunk, hogy a fimszerepért kapott gázsit valami nemes célra szeretnénk felajánlani. Ezért a teljes sztárgázsi összegét az Orosházi Állatmenhelyen lévő kutyák egy részének ivartalanítására fordítjuk.

Miért éppen Orosháza? Kérdezhetné bárki. Nos azért, mert a kevés menhely közül, ahová személyesen eljutottunk ez szorul a legjobban segítségre. A helybeli önkéntesek minden tőlük telhetőt megtesznek, de leginkább a pénz hiányzik az alapvető igények kielégítésére. Évi 1,5 millió forintból gazdálkodnak. A számtanpélda borzasztó egyszerű…. a menhelyen több, mint 100 kutya él, csak el kell osztani az összeget százzal és 12-vel vagy ha tetszik 365-tel. Ebből kell, hogy fussa mindenre, de még az alapvető szükségletekre sem elég.

Mit értek alapvető szükségletek alatt? Az embereknél is már szinte ismeretlenek azok a fogalmak, mint az élethez, a szabadsághoz, az emberi méltósághoz való jog. Ismeretlenek, mert hála a nemzetközi szerződéseknek és egyezményeknek már teljesen megszokták őket, maguktól érthetődőek. Nem úgy évezredek óta leghűbb élettársuknál, a kutyánál. A kiszolgáltatottság és a tehetetlenség főleg a menhelyeken, pláne a magukra hagyott, önmagukra maradt állatmenhelyeknél érezteti hatását. A szívtörő látványt és a mardosó érzést nem kívánom senkinek, igaz néhányuknak emberfajtársaik közül érdemes lenne. Konkrétan az Orosházán működő menhelyen nincs anyagi fedezet az alapvető oltásokra, vakcinákra, nincs pénz ivartalanításra, ezért az ott élő állatok egymás között rendszeresen szaporodnak…. és nincs anyagi háttér még arra sem, hogy a néhány menthetetlenül halálos beteg kutyát az állatvédelmi szabályoknak megfelelően, szolgalelkű életükhöz méltó módon elaltassák. Nincs pénz arra, hogy az antiszociális egyedeket, akik a többiekkel nem jönnek ki, azokat megfelelően elkülönítsék. Ezért a kutyák teste sebekkel teli az éles vitáktól, harcoktól. Nincs forrás még arra sem, hogy a sebeket legalább kifertőtlenítsék, pláne nincs lehetőség gyógykezelésre. Mint érzékelhető probléma számos van, a feladat nem kevés.

Ráadásul tudatában vagyok annak, hogy nem ez az egyetlen ilyen rászoruló menhely ma Magyarországon. Csak azon kevés helyek egyike, ahol még promócióra sem telik, nincs hirdetési felület, sem weblap, sem reklám. A meghirdetett örökbefogadó napon a 100 kutya közül egyetlen egy talált gazdára. Az ott lévő bekerült kutyák tehát nagy valószínűséggel a menhelyen élik le életüket. Mit jelent ez? Azt, hogy vannak olyan egyedek, akiknek mindössze négy lépésnyi boldogság jut. Félve a többiek acsarkodásától ennyi az a távolság amelyre kimerészkedik, ennyit tekint saját territóriumának. Épp ezért ezzel a tettel nem magunkat szeretnénk reklámozni, sokkal inkább példát mutatni, ha úgy tetszik példát statuálni, hogy van lehetőség és mód segíteni. A felajánlott pénzösszeg nem sok és a problémát nem oldja meg, nem szünteti meg. Csak csepp a tengerben, de cseppekből áll és lesz a tenger.

Az ivartalanítást megelőzően azonban tiszta, szilárd burkolattal ellátott kennelekre van szükség a sebfertőződés elkerülésére. Gazdáim sem lesznek rest lapátolni a sódert, keverni és talicskázni a betont, hogy ez megvalósuljon.

Arra kérek mindenkit, hogy tekintse ezt a kezdő lépésnek, kezdő lökésnek ahhoz, hogy ha bármiféle késztetést érez a segítségre, nyugodtan tegye meg. Minden forint számít, hiszen ha csak egy talicska sóderrel több, ha csak egy lapát cementtel több… annál nagyobb és több az esély, hogy Orosházán legalább ne nőjön a probléma! Nagyon bízunk abban, hogy ez a gesztus egy folyamatot indít el, aminek csakis jó vége lehet. Annál jobb érzés pedig nemigen létezik, hogy egy-egy este úgy térünk nyugovóra, hogy tettem valami fontosat, érdek nélkül, önzetlenül segítettem egy olyan élőlényen, akinek a sorsáért, mint az emberiség egyik tagja is felelős vagyok. Kívánom ezt az érzést mindenkinek.

LINKEK:


ÁRVAPULIK