Riport

 

 

TÜSKEVÁR

 

2005 nyarán újraforgatták Fekete István nagy sikerű, híres regényét, a Tüskevárat. A forgatás helyszínén, Csongrádon, festői környezetben, a Tisza partján készítettünk riportot a filmről a produkció sajtóreferens-vezetőjével, Gyovai Szabolccsal

 

– Milyen indíttatásból, honnan jött maga az ötlet, hogy ezt a filmet meg kellene csinálni?

– Az ötlet igazából Balogh György rendezőtől származik, aki A Pizzás című film rendezése után gondolta úgy, hogy jó lenne valami olyat alkotni, ami közönségfilm, kortalan, elég jól ismert, de mégis hiányzik a mai filmvilágból. Ami természetközeli, és a barátságról szól, de a felnőtté válás árnyoldalait, érzéseit nem a mai divatos, „akciós” formában mutatja be. Ráadásul mind az alapmű tekintetében, mind pedig filmtörténeti szempontból tradicionálisan magyar gyökerekből táplálkozik.

– Hogyan állt össze a stáb, és kik a főbb szereplők a filmben?

– Magát a csapatot is Balogh György rendező verbuválta és válogatta össze igényei szerint. Matula bácsi szerepében Kovács Lajos, számos sikeres film szereplője látható. Tutajost Nagy Marcell alakítja, akit főleg a Sorstalanság című filmből ismerhetnek a nézők. Bütyök megtestesítője Péntek Bálint, István bácsi Eperjes Károly, Náncsi néni Pogány Judit. Szerepel a filmben még Détár Enikő, mint Kengyelné, Rékasi Károly, mint Kengyel tanár úr, és nem utolsósorban Csikasz, a puli szerepét Tari József kutyusa, Napfényvárosi-Csahos Duci játssza el.

– Hogyan esett a választás pont erre a kutyusra, és milyen elvárásoknak kellett neki megfelelnie?

– Erről igazából a puli gazdáját kell megkérdezni, mert ő tudná bővebben elmesélni, de ez szintén a rendező kapcsolatai által történt: egy munkakutyás ismerős révén, aki együtt járt kutyaiskolába Sándorfalván a pulival és gazdájával. Balogh György fontosnak tartotta, hogy Csikasz szerepét olyan puli játssza el, aki nemcsak a Fekete István regényében leírt jellemábrázolásnak felel meg, hanem külsejével is méltón mutatja be a világ filmközönségének ezt a gyönyörű magyar kutyafajtát.

Mivel a kutyus engedelmességi vizsgával rendelkezik, így nem kellett különösebb dologra megtanítani. Külön feltétel és elvárás volt viszont az, hogy fegyelmezetten és jól tűrje a forgatás speciális körülményeit – a beállításokat, kamerapróbákat, fény- és hangtechnikai megoldásokat –, és nem utolsósorban tudjon együttműködni a stábbal. A stáb tagjai közül egyébként több embernek is pulija volt és van, így például a Matulát alakító Kovács Lajossal szinte azonnal közvetlen kontaktus alakult ki. Akik pedig nem ismerték, azok nagyon megszerették ezt a fajtát a forgatás során. Csikasz szerepének kialakításában segítségünkre volt Tari József, a gazdi is, aki ismerve a kutyus viselkedését, közreműködött abban, hogy Napfényvárosi-Csahos Duci megvalósítsa a rendező elképzelését.

– Végezetül mennyire hű a film Fekete István regényéhez és a korábbi filmváltozathoz, illetve mikor láthatjuk a vásznon a Tüskevárat, mikor kerül a nagyközönség elé?

– A mozikban jövő tavasszal, előre láthatólag 2006. májusában lesz látható a film. Szeptember környékére készül el a DVD-változat, és ezután lesz belőle tévéműsor. A munka során igyekeztünk a regényben leírtak szerint dolgozni, de ez az alkotás nem egy régebbi film modern változata, hanem egy magyar regény megfilmesítése. Éppen ezért minden egyes korosztály számára ajánljuk megnézni. Érdemes…

 

A forgatás élményei kutyás szemmel

 

Számtalanszor megkérdezték tőlem, hogy milyen volt a forgatás, a film készítése, és miket kellett teljesíteni a kutyámnak. Igazából a forgatás nyolc napja alatt, amin részt vettem, számtalan élményem volt – ezek közül mesélek el néhányat, a legkedvesebbeket.

 

Mindjárt a legelején, a kezdetekkor meglátogatott a rendező, Balogh György, és elmondta, hogy milyen feladatokat kell a filmben szereplő pulinak teljesítenie, milyen jelenetekben fog szerepelni. Ebből kiderült, hogy tulajdonképpen nem kell semmi különlegeset csinálnia, nem szükséges semmi rendhagyó, csak természetesen kell viselkednie, mintha ott élne a szereplőkkel a vízparton. Viselkedjen, mozogjon a „Tüskevár életérzés” szerint – mondta a rendező (ezt ekkor még nem igazán értettem). Arról viszont nem beszéltünk, hogy kik lesznek a szereplők a pulim mellett. Épp ezért kicsit szorongással vártam az első találkozást. Nem tudtam, mennyire kutyaismerő és kutyabarát a stáb. Az első nap csak ismerkedni mentünk Csongrádra, hogy Csipke megszokja a környezetet, ismerkedjen az emberekkel, és minél otthonosabban érezze magát. Jó gondolatnak tartottam, és örömmel, ám kíváncsian autóztunk a helyszínre. A stábnak a csongrádi gimnázium adott szállást, a város főutcáján, a központban. Mikor kiszálltam a kocsiból, akkor derült fény arra, kikkel kell a pulimnak együttműködnie. Matulát Kovács Lajos alakítja, akit számos filmben láttam. Ez először kissé meglepett, mert ő előttem mindig is olyan karakterszínész volt, aki zseniális, mint negatív figura, de nem tudtam elképzelni, hogy kedves, gyengéd, meghitt és bensőséges viszonyt sugározzon egy kutyával. És ekkor megtörtént a csoda! Mint derült égből villámcsapás, mint amikor a mindennapi valós élet által ráncolt arcú ember kőkemény barázdái kisimulnak és eltűnnek, úgy fogadta Kovács Lajos Csipkét, a Csikaszt alakító pulit. A szemében sokatmondó tüzet láttam, a szeretet és a szenvedély tüzét. Ezt később is mindig tapasztaltam, mikor a puliról beszéltünk. Mert kiderült, hogy neki is pulija van otthon, egy idős puli… „Kettő volt, de az egyik sajnos már meghalt” – vonta össze dörgedelmes szemöldökét. Ám ez rögtön el is múlt, amint tekintete visszavándorolt a pulira. És Csongrád korzóján, a szerdai koradélután gyalogos forgalmában, mindenki szeme láttára, nem törődve senkivel és semmivel, átadta magát a puszta élvezetnek, ami egy kutya és egy ember között létezik. Csipke farkcsóválásának közepette, a műút kellős közepén hanyatt feküdt a kutyának, és csak puszilkodtak, amíg el nem indultunk. Én meg belül szidtam magam, hogy olyan balga vagyok: beskatulyáztam egy színészt, egy embert, anélkül, hogy bármennyire is ismerném, tudnám ki ő, milyen ő, és mit érez egyáltalán. Kellemes csalódás és örök élmény volt Matulától nekem – de a pulimnak is, hiszen ettől kezdve olyan érzelmi kötődés alakult ki kettőjük között, ami meglátásom szerint átitatta az egész forgatás levegőjét. Nehéz ezt elmondani, de szerintem a kutyások értik, főleg akiknek volt vagy van pulijuk, hiszen meglehetősen gazdag érzelemvilágú fajtáról van szó.

Ilyen kevés szóval tarkított, hatodik érzékből fakadó, „matulás” érzelmi szál kutya és ember között szövődik igazán. Számtalanszor történt a forgatás alatt, főleg a kunyhójeleneteknél, hogy Csipke, amint a kunyhó előtti berendezett színtérre léptünk, otthagyott, s átsasszézott a sürgő-forgó emberek között, akik a jelenet tökéletességén dolgoztak. Ügyet sem vetve a többiekre, kiszúrta „Matulát”, odament hozzá, és amolyan pulis módra dobott egy puszit a levegőben az arca felé, majd leült a lábára, és visszanézett rám. Kezdhetjük – szólt Kovács Lajos, majd rám nézett. Puli – mondta nekem csibészesen, és ebben benne volt minden – még az a sokatmondó kacsintás, alig észrevehető, de annál kifejezőbb szemvillanás is, amit láttam mindig, amikor ez történt. Köszönet érte! „Csikasz” meg is köszönte mindezt, hiszen a jelenetek végén többször szabályosan megdicsérte Matulát – az ilyen meghitt bájolgás szintén gyakori a pulinál.

Kiderült, hogy nemcsak Kovács Lajosnak, de a segédoperatőrnek és a promóciós anyagot készítő videósnak is pulija van, s a stábban rengeteg a kutyabarát. Ennek is köszönhető, hogy másnap a pulim már otthonosan közlekedett a helyszínen, még póráz sem kellett rá. Rengeteg kérdést kaptam a fajtáról, annak sajátosságairól és igényeiről. Öröm volt látni, ahogy mindenki szeretettel viseltetik iránta, kedvesen szól hozzá, a mosolyokat az arcokon, amikor róla vagy vele beszélnek. Mert mindenki cirógatta, becézgette reggeltől estig. Mert a kutya (akár a puli) a hétköznapokban közelebb hozza egymáshoz az embereket; kapcsolat és kapocs akár az élővilággal, akár egy másik emberrel, hiszen belőle nem árad más, mint kedvesség és szeretet, amire mindenkinek nagy szüksége van. Még a rendező is megjegyezte: örül, hogy ott van, mert vidámságot és örömet hoz a munkába – egy puli, a mi Pulink. De a munkáról majd a következő részben…


Rasztari